A tipográfia nyomtatott betűkkel foglalkozó szakma és művészeti ág, melynek célja olyan írásképet kialakítani a betűtípusok és betűcsaládok alkalmazásával, mely egyszerre esztétikus és célszerű. Modernebb megfogalmazásban az információ megjelenítésének, valamilyen síkban megjelenített, szabályrendszere (a mozgóképek nem tartoznak ide, de egy elektronikus kijelzőn vagy olvasón megjelenített tartalom igen).
A tipográfia nagy részt a tudományos kutatásokra támaszkodik (emberi agy reakciói a különböző hatásokra, mint például a vörös szín vagy egy tollal rajzolt nemi szerv), melynek segítségével el lehet érni a kívánt hatást, ezzel is segítve a megértést.
A szó görög eredetű – τυπος (tüposz): vert vagy vésett ábra, γραφω (graphó): írni. A mai értelemben a 16. század közepétől használják, előtte a scrivere sine penne (toll nélküli írás) kifejezést használták.
A tipográfia szó sok mindent jelentett az idők során: betűtervezést, betűmetszést, nyomdászatot, nyomdai úton történő sokszorosítást. Ma a magyar nyelvben csak a betűkkel való tervezést, a szöveges közlés megformálását, szöveg és kép együttes elrendezését nevezzük tipográfiának.
Története
A nyugati tipográfia története Gutenbergig és a nyomtatásban használható mozgatható betűk feltalálásáig nyúlik vissza, de az írásképek kialakítása már évezredekkel ezelőtt külön művészeti és tudományos feladatot adott az embereknek.
Szabályai
A tipográfiába tárgykörébe nem tartozik a szöveg tartalmának a meghatározása.
