A tükör jó fényvisszaverő képességgel bíró, görbült vagy sík felület, ami elég sima ahhoz, hogy a visszavert fénysugarakból kép keletkezzen. A tükröző felület egyenetlenségei ezért nem lehetnek nagyobbak, mint a visszavert fény hullámhossza. Egy egyenetlen fehér fal szintén visszaveri a fényt, de szét is szórja a tér minden irányába.
A visszaverődés és az átlátszóság hat a keletkezett kép fényességére és színére.
A nem látható elektromágneses sugarak számára szintén készíthetők tükröző felületek, tükrök.
A név eredete
A tükör ótörök eredetű szó lehet, a mai csuvas nyelvben a tükröt a töker szó jelöli. Ez valószínűleg a tárgy többnyire kerek alakjával kapcsolatos, és a török nyelvekben általános „kerek”, „kerék” jelentésű tekir/teker szócsoportba tartozik (csagatáj tekir, oszmántörök és azeri teker), akárcsak a magyar teker és tér („visszatér”, „megtér”) szavak. A tükör neve latinul speculum. Ebből származik a „spekulálás” kifejezés, amely a régi magyar nyelvben a tudományos gondolkodást, vizsgálódást jelentette. A szó eredete valószínűleg az, hogy az egyik legmegbecsültebb tudomány, a csillagászat művelői az éjjeli égbolt kémlelésére különféle tükröket használtak, vagyis „spekuláltak”.
