A sintó szentély神社 (dzsindzsa), archaikus formája: sinsa, jelentése: „az istenek lakóhelye” olyan építmény, amely egy vagy több Sintó (神道; Hepburn: Sintó) kami lakhelyéül szolgál. Legfontosabb épületének célja a szent tárgyak megőrzése, és nem az imának ad helyet. Bár a magyar és az angol terminológia csak a szentély, illetve a "shrine" megnevezéseket használja, a japán nyelvben több, egymással nem felcserélhető változata él, mint a gongen, -gú, dzsindzsa, dzsingú, mori, mjódzsin, -sa, taisa, ubuszuna vagy jasiro. (Részletekért lásd: Szentélymegnevezések értelmezése.)
Szerkezetileg a sintó szentélyeket a honden (más néven sinden (神殿)) vagy szent hely jelenléte jellemzi, amely a kaminak ad szállást. A honden hiányozhat is, például abban az esetben, ha a szentély egy szent hegyre épült. Ekkor jelenléte szükségtelenné válik. A honden akkor is hiányozhat, ha áll a közelben egy oltár (himorogi) vagy olyan tárgyak amelyekről hiszik, hogy képesek a szellemek odavonzására (jorisiro), és amelyek közvetlen összeköttetésben állnak a kamival. Emellett a szentély része lehet egy haiden (Sintó) (haiden; Hepburn: 拝殿, ’imacsarnok’) és egyéb épületrészek is (lásd alább). Azonban, a szentélyek legfontosabb része, a szent tárgyak őrzésére szánt épület.
Apró szentélyek (hokora) alkalmanként megtalálhatóak utak mentén is. A nagy szentélyék környékén néha kis szentélyek (szessa (摂社) vagy massa (末社)) találhatóak. Régen a szessa és a massa más jelentéssel bírt, ám mára egymás szinonimáivá váltak. Helyettük néha a szecumacusa (摂末社) neologizmust használják, amely a két régebbi megnevezés egybeolvasztása. Léteznek hordozható szentélyek (mikosi) is, melyeket rudakon hordoznak körbe a fesztiválok (macuri) alkalmával. Ezek, mivel maguk is kamik lakhelyei, valódi szentélynek számítanak.
Japánban a sintó szentélyek becsült száma 100.000 körül van.
