1988-ban a Lengyel Népköztársaság akkori vezető elkezdtek komolyan beszélni az ellenzék képviselőivel. A lengyel kerekasztal-tárgyalásokat 1989. február 6-ától április 4-ig tartották. A kormány kezdeményezte a tárgyalásokat a betiltott Szolidaritás Szakszervezettel és más ellenzéki csoportokkal, hogy hatástalanítsa a társadalmi nyugtalanságot. Az 1980-as évek elején kitört sztrájkokat követően és azt követően, hogy Lech Wałęsa vezetésével megalakult Szolidaritás mozgalom, a politikai helyzet kissé enyhülni kezdett. Annak ellenére, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy letörje az antikommunista érzelmeket az idők megváltoztak és lehetetlen volt feltartóztatni a változásokat. Mindamellett közrejátszott a félelem, hogy egy szociális bomba robbanhat a rossz gazdasági helyzet és az elszabadult infláció miatt, amik nagyon rossz hatással voltak a lengyel életszínvonalra és felkorbácsolták a közvélemény haragját, növelték az átlagember frusztrációját.
A Kerekasztal-tárgyalásokat a nagyközönség előtt nyitott formában tartották egy Magdalenka nevezetű kisvárosban, Varsótól délre. Az ellenzék képviseletében jelen volt többek között: Jacek Kuroń, Lech Wałęsa, Jaroslaw és Lech Kaczynski, Jan Olszewski, Janusz Onyszkiewicz, Jan Rokita, Tadeusz Mazowiecki, Andrzej Stelmachowski, Adam Michnik. A kommunista koalíciót Aleksander Olechowski, Leszek Miller, Andrzej Olechowski, Czeslaw Kiszczak, Stanislaw Ciosek és mások képviselték.
