A légköri fény (földfény, éjszakai fény) egy mindig jelenlévő, diffúz háttérfény, amit elsősorban a napsugárzás UV-fotonjai és nagy energiájú részecskéi keltenek a légkör atomjaiban és molekuláiban, amik éjszaka is sugároznak. A légköri fény a légkör felső rétegeiben keletkezik, és azt jelenti, hogy az égbolt soha nem lehet tökéletesen fekete. Ez az egyik indoka a Föld légkörén kívülre telepített csillagászati távcsöveknek. A keltett fény nagy részben, de nem kizárólag látható fény és ultraviola sugárzás.
A légköri fény nem csak a Föld esetén értelmezhető, hanem minden bolygónál, ami légkörrel rendelkezik.
Fő összetevői
gerjesztett oxigén = 557,7 nm hullámhosszú zöld fény - 100 km magasságban, egy 10 km vastag rétegben keletkezik
gerjesztett oxigén = 630,0 nm és 636,4 nm hullámhosszú piros fény - 100 km fölötti rétegben keletkezikA gerjesztett nátriummal együtt főként ez a három összetevő állítja elő a hajnali derengést. Az éjszakai földfény erőssége a geomágneses aktivitás változásait is követi. A nappali légköri fény nagyjából 1000-szer erősebb, mint az éjszakai, de a Nap erős fénye miatt nehezebben tanulmányozható.
Leírása
A légköri fény a Föld légkörén kívülről nézve zöldes derengésnek látszik. A földfényhez nem tartozik hozzá a termikus sugárzás, a sarki fény, a villámlás és a meteorviharok által keltett fényjelenség.
