A hangverseny vagy koncert olyan nyilvános és élő klasszikus, könnyű- vagy népzenei előadás, amelyen zenei együttesek, szólóhangszeres vagy vokális művek előadóit, illetve az általuk előadott zeneműveket hallgathatják az érdeklődők. Vannak olyan hangversenyek is, ahol a különböző műfajok vegyesen, vagy egymásba olvadva, esetleg prózával, fényjátékkel, újabban multimédiával stb. kiegészülve szerepelnek.
Történeti áttekintés
A hangversenyek előképét az udvari és városi ünnepségekben, a templomi ünnepek zenei előadásaiban, a főúri „asztali zenélés”-ben és a városok „toronyzenei” előadásaiban találjuk meg. A későbbiekben az uralkodók és egyes főurak tartottak fenn zenei együtteseket, gyakran színvonalas fellépő helyeket, hangversenytermeket, színházakat is építettek számukra. Tágabb értelemben ide sorolhatók az operaelőadások is. A 17. századtól kezdve már iskolák, magántársaságok és zenei egyletek is rendeztek – elsősorban kamarazenei, illetve kóruszenei – előadásokat, lassan elkezdődtek a polgári otthonokban is a házimuzsikálások, de a zenei előadások helyszínei még sokáig a főúri rezidenciák voltak. A társas zenélés céljára létrehozott társulások voltak a collegium musicumok (Angliában consortok), amiket egyetemi fiatalok alakítottak. A leghíresebb ilyen egyesület a lipcsei collegium musicum, amit 1701-ben Telemann fejlesztett fel, majd Bach vett át 1729-ben, és a zenei kultúra művelésének, terjesztésének sikeres momentumává alakított.
