A vízi életmódú gerincesek, legyenek azok elsődlegesen vagy másodlagosan víziek, farokúszójának típusai a következők lehetnek:
protocerk (B): a gerinc farki része egyenes, a farokúszó szegélyként körülfutja a farkat. (pl.: nyálkahalak, ingolák, angolnaalakúak)
heterocerk (A): a gerinc farki része felfelé görbül, és a farokúszó felső részét támasztja; a farokúszó aszimmetrikus. (pl.: cápák, tokalakúak, kajmánhalfélék)
hypocerk: a gerinc farki része lefelé görbül, és a farokúszó alsó részét támasztja; a farokúszó aszimmetrikus. (pl.: Xiphophorus, ichthyoszauruszok)
dificerk (D): a gerinc farki vége egyenes, a farokúszó két részre tagolódik (pl.: bojtosúszójú halak)
homocerk (C): a gerinc farki része egyenes, vagy enyhén felfelé görbül, de a farokúszó teljesen szimmetrikus.
gefirocerk: a test farki része csonkban végződik, a farokúszó ezt szegélyezi (pl.: holdhalfélék)A cetek farokúszója a fentiektől eltérően nem függőleges, hanem vízszintes, farokúszójukat a fentiek szerint nem is osztályozzuk.
A fejletlenebb halaknak, például a nyálkahalaknak (Myxini), az ingoláknak (Petromyzontida) csak farokúszójuk van, mint számos őshalnak volt. A fejlettebb halak a következő úszókkal rendelkezhetnek (zárójelben a tudományos név, illetve a rövidítése):
páratlan úszók
farok alatti úszó (pinna analis vagy pinna abdominales; A)
zsírúszó (pinna adiposa; Ad)
farokúszó (pinna caudalis; C)
hátúszó (pinna dorsalis; D)
első hátúszó (D1)
második hátúszó (D2)
harmadik hátúszó (D3)
páros úszók
mellúszók (pinnae pectoralis vagy pinnae thoracales; P)
hasúszók (pinnae ventralis; V)Az úszók száma és felépítése alapján képletet lehet felállítani, amely egy fajhatározó bélyeg. A kemény úszósugarakat római, a lágy úszósugarakat arab számokkal jelölik.
