A drágakövek olyan természetes keletkezésű ásványok, melyek szépségük, ritkaságuk és megfelelő keménységük (időtállóságuk) alapján megnyerték az emberiség tetszését és megkülönböztető értékítéletét. A drágakövek tanulmányozásával a drágakőtudomány vagy gemmológia foglalkozik. A drágakövek többsége szervetlen eredetű, de biogén ásványos anyagok is ismertek csoportjukban: például gyöngy, korall, borostyán.
Egy hagyományos felosztás szerint a drágakövek egy részét igazi drágaköveknek, másokat féldrágaköveknek nevezik. Az első csoportba sorolják a gyémántot, zafírt, rubint és smaragdot, az összes többit féldrágakőnek tekintik. E felosztás elfogadottsága nem általános.
Szépség
Bizonyos ásványokat színükért, másokat fényükért (például a gyémántot csodálatos csillogásáért), vagy a rajtuk észlelhető fényjelenségekért (például a zafírt aszterizmusáért (csillaghatásáért)), esetleg szabályosan elhelyezkedő zárványaiért (például tigrisszem) kedvelünk jobban, mint a többieket.
Ritkaság
A drágakövek keletkezéséhez az alkotóelemeken kívül speciális külső körülmények (hőmérséklet, nyomás, megfelelő összetételű oldat stb.) szükségesek. Szénből csak szélsőséges nyomás és hőmérsékleti viszonyok között, a kimberlitkürtőkben kristályosodik gyémánt. A földkéregben uralkodó mennyiségű SiO2-ból nagyon ritka esetben képződik nemesopál.
