A dűne olyan, általában elnyúló alakú domb, amelynek anyaga leggyakrabban homok, ebből is a futóhomok, amelyet általában a szél felszínalakító tevékenysége hoz létre. Léteznek azonban kavicsból és jégből álló dűnék is és olyanok, amelyeket a víz mozgása hoz létre.
A homokdűnék tipikusan sivatagokban fordulnak elő és gyakran völgyekkel tagolt mezőket képeznek. A nagy dűnemező, „dűnetenger” neve arab eredetű szóval erg.
A dűnék formája és mérete sokféle, a széllel (illetve a vízzel) való interakciójuktól függően. A homokdűnék általában hosszan elnyúlóak, mégpedig azon az oldalukon, ahonnan általában a szelet kapják, amely a tetejük felé nyomja a homokot.
A homokdűne nem csak sivatagban fordul elő, egy, vagy néhány dűnesor gyakran kialakul vízparton is, a parttal párhuzamosan. Az ilyen dűnék gyakran fontos szerepet töltenek be abban az értelemben, hogy védik a mögöttük húzódó szárazföldi területeket a tengeri viharoktól. Az igazán nagy dűnemezők azonban a szárazföldek belsejében találhatók, száraz területeken és gyakran korábbi tavak vagy tengerek fenekén.
