Az ókortudomány (németül Altertumswissenschaft vagy Altertumskunde, franciául antiquités, angolul classical studies vagy classics) hagyományos értelemben az ókori Kelet, Európa és Észak-Afrika történelmi, irodalmi és régészeti forrásainak együttes kutatásával foglalkozó tudományág. A klasszikus ókortudomány elsősorban az ókori görög és római civilizáció történetével foglalkozik, a szélesebb értelemben vett ókortudomány ma már a Mediterrán vidéken túli régiókat (Közép-Ázsia, Távol-Kelet) is magába foglalja. A XIX. század közepe óta az egyetemes ókortudomány számos ágra, altudományra bomlott, ezek közül kiemelendő az egyiptológia, assziriológia, keltológia vagy a hettitológia. A klasszikus ókortudományból nőtt ki a klasszika-archaeológia, amely a görög és római világ régészetével (provinciális régészet) foglalkozik. Bár az alábbi tudományágak nemegyszer szoros együttműködést igényelnek, számos magyarországi és külföldi egyetemen az ókortudományi tanszékek ma már elkülönülnek az egyiptológiai, assziriológiai vagy klasszika-archaeológiai tanszékektől. A világ egyik legnagyobb ókortudományi csoportjának jelenleg több, mint 10.000 tagja van és világszerte mintegy 300 egyetemen oktatnak jelenleg ókortudományi tárgyakat.
A magyar ókortudomány története
A magyar ókortudományi kutatások a reneszánsz kor ókor iránti felélénkülésével indultak és elsősorban a latin feliratok gyűjtésével, az epigráfiai kutatásokkal és a latin irodalom és klasszika-filológiai kutatások elindulásával kezdődtek a XVI-XVII. században. A XVIII. században indultak el az első régészeti kutatások is, amelyek a XIX. században felélénkülnek. A XVIII. század óta a magyar klasszika-filológusok és történészek rendszeresen fordították úgy az ókori auktorok műveit, mint a neves kortárs történészek munkáit, de több saját Róma történet vagy az ókorról szóló korai traktátus születik már a XIX. században is. A magyar klasszikus ókortudomány úttörői között találjuk Ponori Thewrewk Emilt, a magyar klasszika-filológia atyját, Rómer Flórist, a magyar régészet atyját és Mahler Edét, az első magyar egyiptológust.
