A béke egy harmonikus állapot, amelyet az erőszak- és a félelemnélküliség jellemez. A békét gyakran a háború ellentéteként értelmezzük. Míg a háború az erő uralmát jelenti, a béke az elismert jogét, legalábbis a szó elvi értelmében. A gyakorlatban a béke jelentheti az emberi jogok teljes tiszteletben tartását éppúgy, mint a két háború közötti felfegyverkezés időszakát. A béke jelenti továbbá a háború befejezését, melyet békeszerződés zár le béketárgyalásokat követően, ahol a hadviselő felek megegyeznek egymás között vagy külső bírák vagy hatalmak közreműködésével. Az egész világon megvalósuló béke állapota a világbéke.
Jogi értelemben
A békekötés előkészítésére szolgálnak az úgynevezett békeelőzmények – preliminárék –, melyek a béke lényeges pontjait meghatározzák, s azért szükségesek, mert a végleges béke gyakran hosszas tárgyalásokat s előmunkálatokat igényel. A béke az előző viszálynak véget vet. A birtokállapotra vonatkozólag, amennyiben a béke eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a béke időpontjában fennálló állapot az irányadó, ez az úgynevezett status quo (latin: Status quo bellum res reliquit) vagy uti possidetis. Amennyiben a béke a háború előtti jogállapotot állítja helyre, status quo ante-ról (Status quo ante res fuerunt) beszélünk.
