Az arabok (az Egyiptomban és az attól keletre élők szaracénok, magyarosan szerecsenek, az Egyiptomtól nyugatra élők mórok) nagy és heterogén europid népcsoport, leginkább a Közel-Keleten és Észak-Afrikában élnek nagy számban. Egyes csoportok belőlük kialakult külön népcsoportokat képeznek (mint például a máltaiak). Az arabok létszáma körülbelül 450 millió főre tehető, amiből közel 100 millió fő a legnépesebb arab országban, Egyiptomban él. Nyelvük az arab nyelv, mely a sémi-hámi nyelvcsaládba tartozik. Az arab népcsoport saját kultúrkörrel rendelkezik, mely világszerte ismert és elismert. Elsősorban muszlimok, de több tízmillióra tehető köztük a keresztények lélekszáma is.
A középkorban a világ tudományának és művészetének legnagyobb része Kína mellett az arab világban koncentrálódott, hiszen az arab tudósok, irodalmárok és képzőművészek azon túlmenően, hogy továbbmentették és továbbfejlesztették az ókori Egyiptom, Hellász és a Római Birodalom eredményeit, teljesen új tudományokat és stílusokat adtak a világnak. Tudósaik az orvostudomány, a kémia, a földrajz, a matematika, a csillagászat és az építészet terén egyaránt rendkívül eredményesnek bizonyultak. A legjelentősebb arab államalakulatok a korban a Mohamed próféta által alapított Rásidún Kalifátuson kívül az Omajjád, az Abbászida, a Córdobai és a Fátimida Kalifátus, valamint az Ajjúbida és a Mamlúk Szultanátus voltak. A birodalmak óriási területeket uraltak, központjaik pedig nem kisebb hírű városok, mint Medina, Bagdad, Damaszkusz, Kairó és Córdoba voltak, mely városok a maguk fénykorában a világ legnagyobb és leggazdagabb települései közé tartoztak és a modern városi élet és kultúra nyomait már nagyon korán magukon viselték.
Az középkor végére a reconquista következtében a mórok kiszorultak az Ibériai-félszigetről, Córdoba egy lett az átlagos spanyol városok közül. Az arab világ hanyatlását azonban nem csak a mórok bukása bizonyította: a szaracénok a 15–16. századtól az Oszmán Birodalom uralma alá kerültek, majd a 18–19. századtól a mórokkal együtt az európai gyarmatosítás áldozatává estek. Az oszmán uralom Levantéban egészen Arábiai Lawrence fellépéséig fönnmaradt, a gyarmati rendszer felbomlása pedig 1918-ban kezdődött meg Észak-Jemen függetlenedésével.
Napjainkban az arab államok egy része a túlnépesedés problémájával küzd, a közel-keleti szaracén országok történelmét pedig a 20. század eleje, de főleg a második világháború vége óta konfliktusok végeláthatatlan sora jellemzi. A legsúlyosabb konfliktusforrások Izrael és Szaúd-Arábia léte, a kőolaj és természetesen a szélsőségesek megjelenése, melyre az Iszlám Állam nevű terrorszervezet a legszörnyűbb példa.
