Az óvoda (népszerű becenevén ovi, ritkábban a bölcsőde régies „kisdedóvó” elnevezéséből származó dedó) a világ számos pontján elterjedt intézmény. Sok helyen része az oktatási rendszernek, és a gyermekek tanításának első lépcsőfokaként szolgál, míg van ahol iskolai előképzőként (leginkább az USA-ban), vagy egyszerű „gyermekmegőrzőként” funkcionál. Az óvodába járó gyerekek életkora országonként változó, a két legelterjedtebb rendszerben vagy 3 és 6 éves kor között, vagy 4 és 7 éves kor között van.
Története
Magyarországon 1828. május 27-én nyitotta meg kapuját az első óvoda Brunszvik Teréz jóvoltából a budai Krisztinavárosban, a Mikó utcában. Ezt követte hamarosan még kettő: a Vízivárosban, illetve a Várban.
Brunszvik Teréz intézete (és az azt követők is) nem a mai értelemben vett óvodák voltak, hanem – kisgyermekiskolák. Széles körű elemi oktatás folyt itt. Pestalozzi didaktikai elveinek szellemében, az általa kidolgozott beszéd- és értelemgyakorlatok (Anschauungsunterricht) óvodai alkalmazása volt ez.Első óvodáinkban – az őrzésen, gondozáson kívül – sokféle hasznos ismeretre is megtanították a gyerekeket. Akárcsak az iskolában, itt is folyt már a betűismeret, az olvasás tanítása, ami vallástani ismeretek elsajátításával párosult.
