Az ágy (fekvőhely, nyoszolya) bútordarab, amelyet általában kellemes tevékenységekre – alvásra, pihenésre, szexuális együttlétre, olvasásra, tévézésre, néha étkezésre is – használunk, bár a betegágyhoz és a halálos ágyhoz már nem kapcsolhatók kellemes élmények.
A lakberendezés mellett más területeken is használatos az ágy szó. Például, puskaágy (puskaagy, tus), kavicságy, körömágy stb.
Története
Az ágyak elődje kétségtelenül a fészek, kuckó, vagy kotorék, amelyet az állatok is kialakítanak maguknak.
Az ősember „ágya” nagyon egyszerű volt: ágakat, falevelet, szalmát helyezett halomba, és ezeken aludt. A vadászat megjelenésével a fentiekre, főleg a hidegebb éghajlatú területeken állati bőrök, szőrmék kerültek.
A nedvesség, a rágcsálók, hüllők, bogarak elleni védekezésül a fekvőhelyet megemelték, barlangokban kis padkát alakítottak ki, kunyhókban földrakást készítettek, az ágy alá fahasábokat helyeztek el.
A civilizáció megjelenésével aztán kialakult az ágy ma ismert formája.
A görögök által használt kliné már bonyolult bútordarab: fából, márványból, bronzból, nemesfémből készült, festett, berakásos vagy domborműves díszítésű példányai is fennmaradtak.
A rómaiak ágytípusai:
lectus cubicularis, kamraágy, rendes alváshoz;
lectus discubitorius, étkezési célokra használt heverő, amelyen egyszerre akár három ember is oldalt fekve étkezhetett, a középső hely volt a rangban legelőkelőbb személyé;
lectus lucubratorius, tanuláshoz;
lectus funebris, vagy emortualis: a halotti ágy, amelyen az elhunytat a halottégető máglyára vitték.
