Nyilvántartási telek (geodéziai, kataszteri telek) - az országos felosztás legkisebb felszíni egysége föld- és építési nyilvántartások céljából (ingatlankataszter).
Meghatározás
A földterület és az épületek nyilvántartásba vételéről szóló rendelet szerint a nyilvántartási parcella egy folytonos földterület, amely egy zónán belül helyezkedik el, jogilag homogén, és határvonalak segítségével elválasztja a környezetet.
Jellemzők
A grafikon folytonossága (terület koherenciája) azt jelenti, hogy nem állhat két vagy több elválasztott felületi tárgyból.
A térségen belüli elhelyezkedés garantálja, hogy a telek grafikus képe belefér a kataszteri térkép egy lapjába. Hosszú tárgyak (vasutak, vízfolyások) esetében a parcellákat úgy jelölik meg, hogy határok egybeesjenek a regisztrációs övezetekkel.
A föld jogi egységességét csak a földterület és az épületek nyilvántartásában feltüntetett ingatlanjogok (például tulajdonjog, örök haszonélvezeti jog) keretein belül veszik figyelembe.
A telek meghatározása geometriai szempontból történik, úgy, hogy elválasztja azt a környezettől a határvonalakkal határolt határvonalakkal. Fizikailag a határjeleket a töréspontokra helyezik, és a határvonalakat a terepen olyan fejlesztési objektumokkal lehet ábrázolni, mint például kerítések, épületfalak stb.
A kataszteri parcellák határának meghatározásakor a vasút, a közutak, a belső tengeri és a belvízkereszteződés esetében a következő szabályokat kell alkalmazni:
folyóbelső tenger és belvíz, kivéve a csővezetéken vagy a fedett csatornákon átfolyó vizeket, a vasútvonalakat és a közutakkat külön nyilvántartási parcellákra kell felosztani,
a vasútvonalak a közutak külön nyilvántartási parcellákra oszlanak,
a magasabb kategóriájú közutak az alsóbb kategóriájú utakat külön parcellákra osztják.
