A bütykös mechanizmus az egyik folyamatos körmozgást alternáló mozgássá alakító olyan mechanizmus, amelynek kinematikai láncában negyed osztályú pár is van. A leggyakrabban használt bütykös mechanizmus a következő elemekből áll:
egy tengelyen kialakított tárcsa, melynek alakja eltér a tengellyel koncentrikus hengertől,
egycsúszka, mely egy vezetékben (vezetőszerkezetben) mozog és egyik végével a bütyköstárcsán támaszkodik, így – a bütyökprofil által megszabottan – követi annak mozgását.Ennek a mechanizmusnak a feladata, hogy egy állandó szögsebességű tengely mozgása egy másik elem megszabott (esetleg megszakítással kiegészített) alternáló mozgását eredményezze.
A bütykös mechanizmus fajtái
Az egyik legegyszerűbb bütykös mechanizmusnál a csúszka egyenes vezetékben mozog és pontszerű csúcsával támaszkodik a bütyök palástjának. Ezt a megoldás a gyakorlatban ritkán alkalmazzák, mert a csúszka hegyes vége erős kopást okoz a bütyök palástján. Ehelyett görgős csúszkát (2) használnak, ennél a görgő középpontjának a pályáján, mint bütyökprofilon mozgó hegyes csúszka kinematikája megegyezik a görgős változatéval.
Ha a csúszka vezetéke függőleges és a csúszka felülről támaszkodik a bütyök palástjára, akkor a csúszkát csak a súlya kényszeríti a bütyökhöz. Ehhez hozzáadódik illetve levonódik a csúszka függőleges mozgása során bekövetkező gyorsulásból származó tehetetlenségi erő. Belátható, hogy ha növekszik a bütyköstengely szögsebessége, egy bizonyos értéknél a csúszka súlya és a tehetetlenségi erő kiegyenlíti egymást, ennél nagyobb szögsebességek esetén a csúszkaegy szakaszon elválik a palásttól. Ahhoz, hogy ez ne következzék be, vagy hogy tetszőleges helyzetben is működhessen a mechanizmus, kétféle megoldás használatos. A gyakoribb esetben a csúszkát rugó szorítja a bütyök palástjához (3, 6, 7)).
