A hős szó leggyakoribb jelentése olyan férfi vagy nő, aki egy történet, különösen a mítosz, mese, legenda és monda központi szereplője, vagy egy népcsoport, kultúra rendkívüli, önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyisége. Olyan valaki, aki egyátlagos személynél lényegesen kiválóbb jellem vagy rendkívüliek a tulajdonságai, és ezek az adottságok képessé teszik arra, hogy azokat a különleges tetteket véghez tudja vinni (hősies cselekedetek), amelyekről híressé válik. Ezek a képességek nemcsak testi, fizikai jellegűek, hanem lelki, szellemi erők is. A hős általában megfelel az adott kultúrában jónak és nemesnek tekintett dolgok definíciójának.
A hős központi figura az alábbi szépirodalmi művekben: eposz, elbeszélő költemény, lovagregény.
Etimológia
A hős szó a görög hérosz-ból származik, ami a mitológiában szereplő hőst jelent.
Görög mitológiai hősök
A görög mitológia hősöknek azokat nevezi, kik származásukra emberek voltak, de nagy erejük és hőstetteik által magasan kiváltak a többiek közül, s embertársaik jótevői lettek, amennyiben városokat, országokat alapítottak, egyesítették a törzseket, vagy megtisztították a vidéket a rablóktól és a vadállatok pusztításaitól. Némelyek közülük félisteni eredettel bírtak, amennyiben isteni atyától és földi anyától származtak, s haláluk után isteni tiszteletben részesültek, mint félistenek, például Héraklész. A hősök halandók ugyan, de a néphit szerint a boldogok szigetére jutnak, ahol Kronosz uralkodik fölöttük. A görögök hite számos mondával vette körül hőseinek alakjait, melyek az istenek mítoszainál is gazdagabbak és változatosabbak, s különösen nagy fontosságúak a drámairodalomra nézve, mert a görög tragédiák legnagyobb része innen merítette tárgyát.
