A guru (dévanágari: गुरु), a tanító szanszkrit elnevezése, eredetileg a világi tudásanyag, de később a vallási, spirituális tudás közvetítője elsősorban az indiai vallásokban, a hinduizmusban és a szikhizmusban, dzsainizmusban, buddhizmusban. A hinduizmusban a megszabadulás (móksa) felé vezető úton a legfőbb segítő.
A hindu vaisnavizmus, saivizmus és tantrizmus legfőbb alakja. A hiteles guruk láncolata (parampara) biztosítja az átadott tudás megbízhatóságát, a hagyomány változatlanságát. A guruk feltétlen tisztelete és a beléjük fektetett bizalom a bhakti megjelenésével lett meghatározó.
A buddhizmusban is jelentősége van, bár a tibeti buddhizmuson kívül nem tölt be annyira meghatározó szerepet mint a hinduizmusban, szikhizmusban, illetve a Krisna-tudat hívői között. A transzcendentális meditációk központi eleme.
Némely felfogásban a guru a móksát istenként közvetlenül adományozza [forrás?], de a legtöbb nézet szerint többnyire útmutatást ad csak, nem részesít a megszabadulásban.
A hinduizmusban
A hinduizmusban a guru spirituális tanítómester, aki a transzcendentális tudást adja át a tanítványainak. A hindu nézet alapján a guru maga Istenszemélyes megtestesülése, akinek feladata a tanítványok vezetése.
