Építészet az épületek és építmények létrehozása, tágabb értelemben az épített környezet kialakítása. Az emberi kultúra, az emberi tevékenység egyik legalapvetőbb megjelenési formájaként egyrészt alkalmazott művészet, másrészt mérnöki tudomány, technológiai diszciplína. Az embert körülvevő természeti környezet olyan, akaratlagos megváltoztatása, amelynek „erőszakossága” konstruktív.
Az építészet nem azonos építéssel. Egyegyszerű kerti árnyékszék létrehozása is építés, egy vasúti töltés is komoly mérnöki feladat, de a hagyományos értelmezés szerint ezek egyike sem építészet (ezt napjainkban egyre többen vitatják). Ezt a félreértést általában az „építőművészet” kifejezéssel oldják fel, amely a nevében a művészi igényű épít(őműv)ész tervező munkára utal.
Az épületek megépítésén kívül építészetnek nevezzük egyrészt a belső terek kialakítását (belsőépítészet), másrészt az épületek összhangjának megteremtését, illetve környezetük kialakítását a városi-, esetenként regionális léptékig (városépítészet, urbanisztika, tájépítészet).
Kapcsolódó fogalmak:
építéstudomány, építészetelmélet,
építészeti tervezés
Építés, építéskivitelezés,
belsőépítészet, alkalmazott építészet (például díszlettervezés), bútortervezés, design
tájépítészet
városépítés, urbanisztika, településtudomány, településelmélet, településtervezés, (-rendezés, -fejlesztés), területrendezés, regionális tervezés, építésügyAz építészek más szakmák művelőinél (például az orvosoknál) kevésbé szakosodnak.
Funkcionális felosztása
A funkcionális felosztás alaprendszerét jogilag az építési törvény definiálja:
