A szökőkút olyan közterületi építmény, amely a vizet egy vagy több sugárban lövelli ki. Elsősorban hűsölésre vagy esztétikai élményre, a víz díszítő, felüdítő jellegére alapítva az ember pihenésére szolgál. Kezdetben a gravitáció erejét használva, magasabbról érkező víz felhasználásával, manapság mesterségesen akár a föld alatti vízvezeték-hálózatból, vagy a kút vizét visszaforgatva is működnek szökőkutak.
Az első szökőkutakról már az ókorból tudunk: az i.e. 2000-es évekből ismeretes szökőkút ábrázolás, illetve erről szóló feljegyzés. Ebben az időben a szökőkutakat még elsősorban ivóvíz biztosítására használták, funkciójukat tekintve közkútként működtek. Ezek a kutak még a közlekedőedények elvén működtek: a víztartó magasabban volt elhelyezve, mint a kifolyónyílás, így a víz a gravitáció erejével lövellt ki. A középkorban az arab fürdőkultúra révén elsősorban az iszlám világban terjedt a szökőkutak használata. Európában XIV. Lajos francia király udvarában lett ismét divat, elsősorban főúri kertek, parkok díszítői voltak a szökőkutak. A 19.