A Déli Vízikígyó egyike volt annak a tizenkét csillagképnek, amelyet Petrus Plancius jelölt ki Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman holland hajósok megfigyelései alapján, és már látszik a 35 cm átmérőjű, Jodocus Hondius és Plancius által Amszterdamban 1597-ben vagy 1598-ban kiadott éggömbön. Égi atlaszban a Johann Bayer által 1603-ban kiadott Uranometriában volt látható.
Nevezik Hím/férfi vízikígyónak is.
Látnivalók
Csillagok
α Hydri: 2,86m fényrendű csillag, a színképosztálya F0, 71 fényévnyire van a Földtől.
γ Hyi, kínai nyelven Foo Pih: 3,7m fényrendű csillag, a távolsága 220 fényév.
π Hyi: már szabad szemmel is felismerhető, ötödrendű, vörös és narancssárga színű pár.
Mélyég-objektumok
IC 1717
Irodalom
Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978, ISBN 963-280-711-1
Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991, ISBN 963-282-479-2
Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X
Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000, ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7
Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004, ISBN 963-549-070-4
Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft., Budapest, 2006, ISBN 963 9491 675
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hydrus című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
