teremtés - válasszon kirakós játékot a megoldanihoz

Az Ádám teremtése Michelangelo Buonarroti 1509–1510-ben készült, 280×570 centiméteres freskója, a vatikáni Sixtus-kápolna mennyezeti freskóciklusának részlete, az itáliai érett reneszánsz festészet kiemelkedő alkotása. Michelangelót II. Gyula pápa bízta meg azzal 1508-ban, hogy a Sixtus-kápolna 520 négyzetméteres mennyezetét, amelyet addig Piero Matteo d’Amelia csillagos égboltot ábrázoló freskója borított, fesse újra. Michelangelo 1512-ben fejezte be a megbízást, a kápolnamennyezet egyik legismertebb részlete lett az Ádám teremtése. A szerkezetileg is három részre osztott mennyezetboltozat középső sávjában kaptak helyet a teremtés jelenetei, ennek is központi része A víz és a föld szétválasztása és Éva teremtése között látható, az első ember teremtését ábrázoló kompozíció. A freskórészletet Michelangelo két szerkezeti részre osztotta. Bal oldalán a félig ülő helyzetben a földön fekvő Ádám, jobb oldalán pedig a lebegő angyalok karjában fekvő Isten látható. A kép középpontja a teremtés pillanatát ragadja meg, amint az idős férfiként ábrázolt, de energikus Isten jobb kezének mutatóujja csaknem találkozik az ernyedt pózban fekvő Ádám felhúzott térdén megtámasztott bal kezének mutatóujjával. A két ujj azonban mégsem találkozik, közöttük rés van, annak jelzéseként, hogy a teremtés aktusa nem a fizikális-materiális szinten megy végbe, az Isten mintegy öntudatlanságából, álmából kelti életre az első ember szellemét. A két alak közötti szellemi kapcsolatot hangsúlyozza tekintetük találkozása is. A két főalak mögé Michelangelo környezetet nem festett: a kompozíció nagy részét világos háttér uralja, a művész egyedül az Ádámot megtámasztó földdarabot és az Isten palástjában megbújó angyali sereget dolgozta ki.