A sétálóutca a város olyan területe, ahol kizárólag gyalogosok közlekedhetnek. A sétálóutcákban többnyire erősen korlátozott vagy betiltott a gépkocsiforgalom. Az utóbbi időkben egyre több városvezetés döntött új sétálóutcák létrehozása mellett, általában hogy nagyobb mobilitást biztosítson a személygépkocsival nem rendelkezők számára, illetve a közbiztonság javítása érdekében. A sétálóutcák létesítése növelheti a környékük vonzerejét, valamint esztétikai, légtisztaságbeli és biztonsági javulást eredményezhet. Azonban a sétálóutcák kiépítésének lehetnek bizonyos hátrányai, hiszen néha az üzleti forgalom csökkenését vagy akár az ingatlanok értékveszítését is okozhatja.
Története
A gyalogos- és a kocsiforgalom szétválasztásának, elkülönítésének koncepciója már a reneszánsz korban is jelen volt, de nagyvároson belüli megvalósítására csupán 1800-tól kezdve akadnak példák. A 19. században már Európa-szerte épültek patinás árkádok, ezeket a modern bevásárlóközpont elődjeinek tekintik egyesek.A hagyományos értelemben vett sétálóutca létesítésére csak később került sor, 1929 környéken, Essenben. Egy Limbecker Straße nevű, szűk bevásárlóutca nem biztosított elegendő férőhelyet mind az autók, mind a gyalogosok számára, ezért döntöttek úgy a hatóságok, hogy kitiltják a gépkocsikat. Ennek következtében több német város is hasonló intézkedést hozott.
