A rendszer fogalma a tudományok és a tudományfilozófia egyik legalapvetőbb fogalma, mégis csak a huszadik században kezdtek el foglalkozni vele, a rendszerelmélet más fogalmaival együtt. Ezt az elméletet Ludwig von Bertalanffy magyar származású osztrák biológus kezdte kidolgozni. Tudománytörténeti szempontból meg kell azonban jegyezni, hogy Zalai Béla 1914-ben írt, de csak 1984-ben megjelent, A rendszerek általános elmélete című tanulmánya is ebbe az irányba mutatott, bár ez a munka alapvetően a filozófiai rendszerezésről szólt. A „rendszer” fogalma nagyon alapvető, így szigorúan nem definiálható (eddig még nem sikerült). Tartalmának meghatározásához először azt kell tisztázni, hogy
konkrétan mit kell a rendszernek elérnie, és
milyen eszközöket és eljárásokat használ a folyamatban a cél elérésére.
Alapösszetevők (fogalmak)
A rendszert nem képzeljük el felbonthatatlannak, ezért alrendszerei vannak, sem elszigeteltnek, önmagában lévőnek, mert környezet veszi körül. A rendszernek belső jellemzője lehet még a célkitűzése, amely akkor egyszerű, ha a célok egyértelműek és számszerűsíthetők.
A környezet a rendszeren kívül lévő összes dolgot jelenti: ezek tulajdonságai kihatnak a rendszerre, ha ezeknek a tulajdonságait megváltoztatják, megváltozik a rendszer viselkedése.
Az objektumok a rendszer paraméterei. A paraméter a rendszerben
a bemenet,
a folyamat,
a kimenet,
a visszacsatolás-szabályozás
és a korlátozás.Minden egyes rendszerparaméternek számos értéke lehet, hogy azzal jellemezze a rendszer állapotát.
