A regény rendszerint hosszabb időszakot felölelő, szerteágazó cselekményű, számos szereplőt (fő- és mellékszereplőket) bemutató mű, az epika vezető műfaja. A mű középpontjában egy történet áll. Formája elsősorban próza, korábbról ismerünk azonban verses regényeket is. Jellemzője a nagy (több száz, esetenként több ezer oldalas) terjedelem. A regények – fajtájuk, témájuk, és nem utolsósorban szerzőjük képességének függvényében – változatos arányban állítják fókuszba magát a cselekményt, a fizikai és társadalmi környezetet, az egyes szereplők érzés- és gondolatvilágát, illetve a jellemek fejlődését.
Elnevezés
A regény kifejezés a rege szóból ered. A szót Szemere Pál alkotta a magyar nyelvújítás idején, és Jósika Miklós terjesztette el, ugyanis az ő Abafijának címlapján szerepelt először a regény műfajmegjelölés. Azt megelőzően a román elnevezést használták, amely a francia roman szó átvétele volt: így nevezték azokat a nem vallásos tárgyú, terjedelmesebb, szórakoztató prózai műveket, amelyek nem latin nyelven íródtak, hanem a nép nyelvén. A francia roman szó a késő latin loqui Romanice („rómaiul beszél”) kifejezésből ered, ami a vulgáris latinból lett újlatin utódnyelvekre utalt, szembeállítva őket a klasszikus latinnal. A középkorban az ófrancia romant szó és provanszál, olasz, spanyol megfelelői (romanz, romanza, romance) az e nyelveken született költészetre értődtek, majd jelentésszűkülés révén a verses regényre (román), illetve és egyes rövidebb elbeszélő költeményekre (románc).
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
