A püspök a keresztény egyházak jelentős részében egy hivatali cím, mely lelki, tanításbeli és kormányzati feladatot ró annak viselőjére. A püspök rendszerint egy, többnyire területi alapon szerveződő keresztény közösség vezetője. A katolikus és az ortodox egyház felfogása szerint a püspökök a Jézus által kiválasztott 12 apostol utódai.
A szó eredete
A szó a görög επισκοπος (episzkoposz) szóból ered, melynek jelentése felügyelő, őrködő. A fogalom már a Periklész korabeli Athénban is előfordul: azokat a polgári biztosokat, megfigyelőket jelölte, akiket az athéni vezetés a szövetséges városokba küldött, és akikre a nem túl megbízható szövetséges városállamokban helyi hatalmat is ruházott).
Az újszövetségi Szentírásban több helyen előfordul. (Például ApCsel 20,28; Fil 1,1; 1Tim 3,2; Tit 1,7). Az Újszövetségben a püspöki hivatal mintája az egykorú görög és hellenista zsidó környezetből származik.
Kialakulása és fejlődése a korai egyházban
A bibliai szövegek alapján nyilvánvaló, hogy az apostoli időkben még nem kristályosodott ki pontosan ennek a címnek a használata. Olykor felváltva használták a presbiter ((πρεσβυτερος preszbüterosz) szóval.
