A mechanikai munka fogalma visszavezethető az ember gyakorlati tevékenysége során megjelenő fáradságérzetre. Fiziológiai szempontból, egy test felemelésekor vagy elmozdításakor annál nagyobb munkavégzésről beszélünk, minél nagyobb erővel hatunk a testre, és minél nagyobb úton mozdítjuk el. Ilyen esetben a fizikában is munkavégzésről beszéltünk, de a mechanikai munka – mint fizikai fogalom – pontosabb meghatározást kíván.A kinetikában értelmezett fizikai mennyiség, mely az energiaátadás egyik lehetséges formája. Mechanikai munka végzésekor egy test erőhatások általi gyorsítása vagy lassítása (folyamat) történik, mely során a test energiája (állapot) megváltozik. A klasszikus fizikában a kinetikus energiát egyadott mozgásállapot-változáshoz szükséges mechanikai munkából származtatják. Így e két mennyiség szorosan összefügg, sok jelenség értelmezésekor mindkettőt érdemes tárgyalni.
Szokásos jele W az angol work szóból, SI mértékegysége a joule.
Legegyszerűbb esetben tekintsünk egy tömegpontot és egy rá ható állandó erőt. A munkát állandó nagyságú és irányú erő esetén a következő képlettel lehet kiszámítani:
W
=
F
⋅
r
=
F
⋅
s
⋅
cos
α
{\displaystyle W=\mathbf {F} \cdot \mathbf {r} =F\cdot s\cdot \cos \alpha }
ahol
F az erő,
r az elmozdulásvektor,
F és s az erő-, és az elmozdulásvektor nagysága,
α
{\displaystyle \alpha }
az erő és az elmozdulás iránya által bezárt szög.A munka tehát az erő és az elmozdulás skaláris szorzata.
Változó erő munkájának kifejezésekor legyen egy anyagi pont, amely az F erő hatására elmozdul.