A láng égő gáz vagy izzásig hevített gáz alakú test[pontosabban?].
Amely test égésekor nem fejleszt éghető gázokat, vagy maga nem alakul át az égési meleg által gázalakuvá, az nem éghet lánggal, hanem csak izzik. Ilyen a vas, a szén; ellenben foszfor, hidrogén, kén, szerves anyagok lánggal égnek, mert amennyiben nem gázok, mégis éghető gáz alakú termékek fejlődnek belőlük.
A láng lehet világító vagy nem világító. Nem világító a tiszta égő gázak lángja, pl. a hidrogéné; világító ellenben mindazon testek lángja, mely fehér izzásba kerülő szilárd részecskéket tartalmaz. Rendes világító anyagaink: a gyertyák, petróleum, repceolaj stb. a lángban lebegő izzó szénrészecskék révén képesek világító lángot adni. A világítógáz annál fényesebb lángú, minél többet tartalmaz szénben gazdagabb szénhidrogénekből (etilén, butilén, acetilén stb.-ből), mert ezekből az égéskor a szénnek egy része kiválik és csak a láng magas hőmérsékletétől hevülnek föl izzásig. Hogy e lángokban szénrészecskék vannak, bizonyítja az, hogy a lángba tartott hideg tárgy bekormozódik.
