A kvarcóra olyan elektronikus időmérő eszköz, amiben a rezgésszámot kvarckristály határozza meg.
Használatának kezdete az 1960-as évek végére tehető.
Története
Az első kvarcórát 1927-ben építette meg Warren Marrison és J.W. Horton a Bell Telephone Laboratoriesban. Ez még hatalmas, elektroncsöves laboratóriumi berendezés volt. Hőszigetelt, állandó hőmérsékleten tartott kvarckristályával már ez az „őskészülék” is 0,001 s napi járáseltérést volt képes produkálni.
A kvarcórák a félvezető-technika elterjedése után, az 1960-as évekre jelentek meg kisebb méretben, a hétköznapi felhasználó számára elérhető áron. Az első kvarcoszcillátoros karóra 1969-ben jelent meg, ez a Seiko Astron modellje volt. A kvarcórák az 1970-es években olyan robbanásszerűen terjedtek el, hogy az kis híján tönkretette az alapvetően drága mechanikus modellekre épített svájci óraipart. Az 1970-es évek közepéig a kvarcórák nem minősültek olcsó, „másodosztályú” szerkezeteknek, a neves cégek ilyen órái drága és igényes darabok voltak, sokszor igen összetett és jó minőségű mechanikával készültek. Mára az eladott karórák darabszámát tekintve a kvarcórák egyértelműen dominálnak.
