A barlang a Föld szilárd kérgében, természetes úton létrejött, két méternél hosszabb, ember által járható üreg. Tudománya a szpeleológia, más néven barlangtan. Feltárói, tanulmányozói, bejárói a barlangkutatók vagy barlangászok. A többnyire társadalmi munkában végzett tevékenységük a barlangkutatás vagy barlangászat.
Kutatásuk
Feltáró tevékenységre azért van szükség, mert a barlangok belsejéből például rengeteg földtörténeti, őslénytani, régészeti, vízügyi ismeret szerezhető meg, továbbá jelentős esztétikai értéket képviselnek, ugyanakkor az összes létező üreg elenyésző százaléka férhető hozzá közvetlenül a felszínről, teljes terjedelmében. Például az Aggteleki Nemzeti Park területén lévő, ma már közismert barlangok közül egyedül a Baradla egy viszonylag rövid szakasza volt "magától", ősidők óta ismert és bejárható. Az összes többi (a Baradla főága a Vaskaputól Jósvafőig, a Styx-ág a Domica felé, az egyéb mellékágak, a Béke-barlang, Szabadság-barlang, Vass Imre-barlang, Kossuth-barlang, Meteor-barlang, az esztramosi barlangok stb.) a barlangkutatók áldozatos munkájának az eredménye. A még ismeretlen, nyitott bejáratok felfedezésére elsősorban terepbejárással nyílik lehetőség, míg a már ismert barlangok további szakaszainak feltárása többnyire a szűkületek kitágításával, az esetleg felhalmozódott kitöltő anyag (törmelék, agyag) áthelyezésével, kürtők kimászásával, szifonok átúszásával (barlangi búvárkodás) történik.
Védelmük
Magyarországon a természetvédelmi törvény erejénél fogva minden barlang ex lege védett természeti érték (azaz az újonnan felfedezett barlangok is automatikusan védetté válnak). Ezért az új felfedezéseket haladéktalanul be kell jelenteni a természetvédelmi hatóságnak.
