A bojtos sapkás Télapó Magyarországon a püspöksüveges Mikulás alakjával egybemosott képzeletbeli, de eredetét tekintve nem a keresztény néphagyományban meghonosodott mesefigura az alapvetően keresztény ihletésű karácsonyi ünnepkörben. A „Télapó” alakjának és különböző kultúrkörök hagyományaiból összegyúrt legendájának mai formája fokozatosan alakult ki a különböző európai népek mitológiáiból. Végül Moritz von Schwind német festő és meseillusztrátor képzelete nyomán – 1847-ben nyerte el végső formáját, a hosszú, fehér szakállas, piros ruhás, csuklyás, köpenyes, testes alakját.
Története
A téli ünnepek ajándékozó lényeinek nagyon régi hagyománya van egész Európában: 'Frau Holle', 'Père Noël', ’Fagy apó’, ’Tél apó’ olyan mesealakok, akik részben szerencsét hozó és ajándékozó, részben ijesztő és démonikus lények. A rémisztően fagyos alakot a germán főisten, Odin továbbélésének tekintik, akinek kettőssége, a jó és a rossz mutatkozik meg a december 6-i szokásokban: jóságos arccal ajándékot oszt, míg büntető segédei ijesztgetnek. Odinnak több elnevezése volt, „Hosszú Szakállúként” is emlegették, akinek volt egy lova, a nyolclábú Sleipnir és hatalmas távolságokat tudott megtenni vele. A német néphagyomány szerint a gyerekek Odin lovának, Sleipnirnek tettek ki csizmácskáikban a kémény mellé szalmát és répát, Odin pedig hálából ajándékokat hagyott benne nekik. Az északi fagyos tél démona a skandináv kultúrkörben a téli napforduló központi alakja a Yule-bak (Yule Goat), Julbukk, Julbock-nak nevezett mesefigura hoz ajándékot. Ennek leghíresebb változata, a lappföldi Joulupukki, akinek figurája egyértelműen azonosult a Télapó alakjával.
A magyar falvakban egészen a 20.
Copyright 2024 puzzlefactory.com Minden jog fenntartva.
