Gyorsító - válasszon kirakós játékot a megoldanihoz

A részecskegyorsítók töltött részecskéket: leptonokat (elektron, pozitron), hadronokat (proton, antiproton), atommagokat, ionokat, molekulákat gyorsítanak fel elektromos feszültséggel nagy energiára. Ilyen gyorsító tulajdonképpen a TV képcsöve is, amely elektronokat gyorsít. A magfizika és részecskefizika területén (például a CERN-ben) ennél jóval nagyobb energiákra gyorsítanak részecskéket (elektront több száz GeV-ra). Nagyobb energián nagyobb térbeli felbontás érhető el, valamint létrejöhetnek nagy tömegű részecskék (E=mc²). A proton energiájának és sebességének összefüggése alapján jól látható, hogy a feszültséglökések hatására elsősorban az energia növekszik, a sebesség GeV felett már alig, ekkor már ugyanis a fénysebességhez közelít. Nagyobb energiát el lehet érni egyenfeszültséggel és váltakozó feszültséggel is. Az egyenfeszültséggel működő gyorsítókat egyenáramú gyorsítóknak nevezzük, mivel folyamatos részecskenyalábot képes előállítani, míg a váltófeszültséggel működőket pulzált gyorsítóknak nevezzük, mert csak részecskecsomagok gyorsíthatók vele, nem érhető el folytonos nyaláb. A pulzált gyorsítókat a részecskepálya alapján tovább csoportosítjuk lineáris gyorsítókra, melyekben a részecskék pályája egyenes, és körkörös (más néven orbitális vagy ciklikus) gyorsítókra. A betatron tulajdonképpen egy külön csoportot alkot, hiszen abban a mágneses indukcióvektor változása hozza létre a részecskét gyorsító elektromos teret, több jelenség azonban a körkörös gyorsítókhoz hasonlóan tárgyalható. Az alacsonyenergiájú gyorsítók, mint például a katódsugárcső és a Röntgen-cső egyetlen elektródapárt tartalmaznak, melyre pár ezer voltos egyenfeszültséget kötnek.