Token-Ring (vezérjeles gyűrű) elnevezésű, a helyi hálózatoknál (LAN) használt technológiát az IBM fejlesztette ki, és ajánlotta az 1980-as évek elején, majd IEEE 802.5 néven az Institute of Electrical and Electronics Engineers szabványosította. A technológia kezdetben nagyon sikeres volt, de a 10Base-T kábelezésű Ethernet és az EIA/TIA 568 kábelezési szabvány 1990-es évek elején történt bejelentése óta hanyatlóban van. Az IBM marketing megállapításai szerint a Token-Ring teljesítménye és megbízhatósága, a használt determinisztikus hozzáférési módszernek köszönhetően jobb, mint az Ethernet. Ennek ellenére a Token-Ring piaci helyzete megegyezik az IBM Micro Channel architektúrájával történtekkel.
Áttekintés
Egy Token-Ring LAN-on az állomások logikailag gyűrűtopológiát alkotnak, az adatokat sorosan küldi egy állomás a körbe a gyűrűn a következő állomásnak, egy vezérjellel együtt (ezt a vezérjelet nevezik angolul tokennek). Ez a vezérjel-továbbítási (token passing) mechanizmus ismert az ARCNET, a Token busz, és a FDDI megvalósításoknál, és elméletileg előnyösebb az Ethernetnél használt sztochasztikus (véletlenszerű) Csma/cd algoritmusnál.
Fizikailag a Token-Ring hálózat valójában egy csillag hálózat, 'hub'-bal, amihez az állomások egy oda-vissza vezető hurokkal csatlakoznak. A kábelezési rendszer általában az IBM „Type-1” árnyékolt csavart érpár, egy teljesen egyedi, „hermafrodita” (anya- és apacsatlakozót egyszerre tartalmazó) csatlakozóval.
Kezdetben, (1985-ben) a Token-Ring 4 Mbit/s-el üzemelt, de 1989-ben az IBM bejelentette a 16 Mbit/s-os Token-Ring termékét és a 802.5 szabványt kiterjesztették ennek a támogatására is. 1981-ben, az Apollo Computers bejelentette a saját 12 Mbit/s-os Apollo Token Ringet (ATR) és a Proteon bejelentette az ő 10 Mbit/s-os ProNet-10 Token Ring hálózatát.
