A jéghegy a tengerbe nyúló gleccserekről és a szárazföldi jégtakaróról leszakadó, a tengeráramlatok által szállított jégtömeg, amely gyakran az északi szélesség 36°-ig, ill. a déli szélesség 38°-ig is eljut. (Az Amerika és Európa között közlekedő hajók útvonaláig.) A szárazföldi jégtakarók folyamatosan előre haladnak a tengerpartok felé. Néha a jégtakarók – a kanadai Ayles-selfjég, a hatalmas Ross-selfjég az Antarktisznál, vagy a Jakobshavn-gleccser Grönlandon – több száz méter mélyen lógnak bele a tengervízbe. A Ross-selfjég alatt, aminek a kiterjedése több mint félmillió km², egy fúrás 420 m mélyen érte el a tengervizet.
Kialakulásuk
A jéghegyek Grönland vagy az Antarktisz kontinentális jéghátáról gleccserek húzódnak a tenger felé és abba kifelé tolódnak, mindaddig amíg a víz felhajtó ereje kisebb-nagyobb részeket a gleccsernyelvekről le nem tör. A jégtakarók hatalmas, megfagyott folyók, amelyeket a hóesés táplál. Megállás nélkül haladnak előre a tenger felé. Van, amelyiknek a "nyelve" több száz kilométernyire lóg bele a sós vízbe. Ilyen például a kanadai Ayles-selfjég, a Franciaország nagyságú Ross-selfjég az Antarktisznál, vagy a Jakobshavn-gleccser Grönlandon.
