Írásos munkákban az iniciálé a mű, a fejezet vagy a bekezdés díszes vagy díszített első betűje, amely általában nagyobb a szöveg többi karakterénél.
Az iniciálé szó a latin initialis szóból származik, melynek jelentése elöl álló, kezdet.
Az iniciálék gyakran több sornyi magasak, a középkori kódexek és a korai nyomtatott könyvek fejezeteinek vagy bekezdéseinek élén figurákkal vagy jelenetekkel gazdagon díszítettek.
Az iniciálék rövid története
A festői technika az ókor óta folyamatos művészi hagyományokon alapult, kezdetben gyakoriak voltak a színezett tollrajzok, míg később a kötőanyagos alapozásra színes fedőfestékkel dolgoztak, az aranyat is alapozás után rakták fel.A klasszikus ókorból származó római szövegek gyakran nehezen értelmezhetőek, mivel akkoriban egyáltalán nem használtak nagybetűket és szóközöket. A késői ókorban már mindkettő elterjedt Itáliában: a normál méretnél akár kétszer is magasabb kezdőbetűket – mintegy kivágva a szövegből – a bal margóra helyezték (mint az a második képen is látható), a szöveg többi részét pedig melléje írták.
A nagyság és díszítés által kiemelt kezdőbetű, a középkori könyvművészet egyik legjellegzetesebb alkotása. A szónak mintegy az ősi, képi jelentéséhez tért vissza: az írás, a díszítés és a képi ábrázolás közötti átmenetekkel.A nyomtatás korai történetében a szedők üresen hagyták az iniciálék helyét, hogy később a miniatúrafestők megfesthessék a képeket. A nyomtatás fejlődésével az iniciálékat különálló metszett fa vagy fém blokkokkal nyomtatták. Sokszor díszítéskènt a bekezdés elején szerepelt.
Galéria
Iniciálék elkészítésének technikája
A scriptor a szöveg írása közben a képek számára üresen hagyta helyet, ahová estenként odaírták a kép tárgyát, majd megrajzolták a kontúrokat.
